meg tanullya mit kellessék. cselekedni, hogy az örökké valo boldogságot meg nyerhesse.
Ez az akadály igen nagy, és leg elsö kezdöje az iffiuság meg romlásának. söt még igen közönséges is, mert az bizonyos, hogy nagyob része az iffiuságnak, az üdveséghez valo igazságoknak, tudatlansága miat vész el, mivel az atyák el mulattyák gyermekeket az Isteni félelemre tanyitani, csak az hejában valoságban nevelik. az mulattságban. az világi jóknak keresésiben, és az világi szokásokban. az mesterek pedig abban töltik az idöt, hogy öket elö vihessék az tudományokban. keveset gondolván az lelki tudományal. az iffiakis nem üsmervén mi légyen nékik leg szükségeseb az tanulásra. nem csak nem gondolnak aval., de még futnak attol, mint valamely nehéz dologtól. az után az tudatlanságban. és a rosz szokásban maradnak. és magokot el vesztik.
Ennek bizonyságára két példát hozok elö, szent agoston szánakodván az maga iffiuságának el vesztegetésin, az tudatlanságanak. és az apja vakságának tulajdonittya, az ki is csak azon igyekezvén hogy ötet tudosá, és ékesen szollová tehesse, el mulatta az leg szükségesebet. nem is vigyázván az ö szokásira, nem tanyitatta az jó erkölcsre. az mely nélkül. minden tudomány haszontalan.
Az masodik példa. susánnárol vagyon. az kinek is az sz. irás elönkben adgya jeles cselekedetit, mivel jobban szerette hamisan be vádoltatni, és halálra itéltetni, két Istentelen öreg embertöl, mint sem vétkezni Isten elöt, és olly irtoztató vétket cselekedni, az melyre az az két látor akará ötet kénszeriteni, az sz. irás ezt az sz. cselekedetit, az ö Isten félöséginek tulajdonittya, és az oktatásnak melyet iffiuságában vet vala szüléitöl. az irás ezeket mondgya felölle. hogy Isten félö volt. és az szüléi is Istenesek voltak. az kik is ötet az mojses törvényiben nevelték volt fel. *
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 495)